Először fordult elő velem, hogy sokat kellett gondolkodnom, hogyan értékeljek egy könyvet. Az alaptörténet tetszett, erős sztori egy sorozatgyilkosról, amire lehet építeni. De mi a jó kénköves fenéért kellett eddig elhúzni a dolgokat? Már a 300 oldalnál nekem elégnek tűnt az egész. 3-4 alkalommal találják meg a gyilkost, aztán "Ja, hupsz, mégsem ő az", és megy minden tovább mintha mi sem történt volna. Ezzel én nem tudtam mit kezdeni, vagy lehet, hogy én szoktam túlságosan is hozzá az angol krimikhez.
Egy szereplőt nem tudok mondani, aki legalább egy picit is szimpatikus lett volna. Mindegyik egy sekélyes, csalfa, vagy éppenséggel alkoholista lúzer volt, semmi karakterfejlődés, semmi integritás. (Sajnos nálam ez fontos egy könyvnél.) A nyelvezete se nyert meg, nekem egy pöppet sok volt benne a(z)

(dugós szöveg)

akció, hogy úgy mondjam, mint azt egy krimiben elvárná az ember. Ez a könyv után úgy érzem kelleni fog egy "tisztítóprogram" az agyamnak, mert ilyen mocskosnak sem éreztem még sosem. Nem tudom a többi északi krimi is ehhez hasonló-e, de ez alapján nem nyerte el a tetszésemet sajnos.