Arra jöttem rá, hogy ezeket a könyveket tilos aggyal olvasni, mert ha véletlen azzal olvasnám csak úgy sikongatnék kétségbeesésemben, de azt meg nem akarom, így kikapcsolom a tekervényeket, és amelyik élvezhető az élvezem.
Márpedig az álruhás a maga műfajában nagyon is élvezhető, van benne persze pihegő kebel és márványmellkas, de nem csak és kizárólag. Vannak benne kedvelhető karakterek (némelyik már majdnem tényleg karakter is), kaland, vicceskedés, szívecskék.
Nincsenek teljesen abszurd szereplők, abszurd gondolatok, felesleges rinyálások.
Mi kell még a pihentető vattacukor élményhez?
Na ugye.