Múlt héten kezdtem el az egyik szerző, Mark Moran által készített Devil's Teeth című podcastet hallgatni, azonban kénytelen voltam három rész után félbehagyni, mert sajnos az epizódokba ékelt nagyszámú telefoninterjúk olyan borzalmas minőségűek, hogy sok esetben azt sem hallottam, miről is van szó pontosan. Viszont a harmadik részre kb. megszállottja lettem az ügynek és nagyon érdekelt, hogy mi történt Jeannette DePalma-val, így egyértelmű volt, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet.

1972. augusztus 7-én a békés New Jersey-beli városkában, Springfield-ben élő Jeannette DePalma gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt. A 16 éves lány az egyik barátja házához igyekezett, azonban soha nem érkezett meg, és nagyjából attól a pillanattól kezdve, hogy kilépett a DePalma-család otthonának ajtaján, csak találgatni lehet, hogy pontosan mi történt vele, de egy biztos, számára az az este halállal végződött.
Jeannette DePalma holttestét szeptember 19-én fedezték fel, elég horrorisztikus körülmények között, ugyanis egy kutya megtalálta a lány jobb alkarját és büszkén hazavitte a gazdája gyepére. Az illető rögtön értesítette a rendőrséget, akik először azt gondolták, hogy átverés az egész, biztos csak néhány helyi tinédzser viccelte meg a nőt. A helyszínen azonban kiderült, hogy egyáltalán nem átverés az egész és a kar egy emberhez tartozik. Persze megindult a keresés, melynek eredményeképpen a helyi kőbánya, az ún. Houdaille Quarry területén lévő Devil's Teeth nevű szirt tetején megtalálták a 16 éves lány már igencsak bomlásban lévő holttestét. És nagyjából ezek a tények, ezen kívül nincs olyan, amit Jeannette DePalma halálával kapcsolatban biztosan ki lehet jelenteni.Például magának a holttestnek a pontos pozíciója is vita tárgyát képezi, de még az is, hogy pontosan mi okozta az áldozat halálát. Az sem eldöntött tény, hogy hol látták utoljára élve a lányt, és furcsa módon a különböző vallomások is eltérnek a lány személyiségét illetően.
Talán az egyik legérdekesebb eltérés a holttest mellett talált okkult tárgyak, melyekről szintén nem született konszenzus, mármint, hogy egyáltalán ott voltak-e. Ugyanis állítólag Jeannette DePalma holtteste mellett kis méretű fakeresztek sokasága volt elhelyezve, illetve a két oszlopból egy nagyobb kereszt is a holttest mellé volt állítva. Na, most azt hagyjuk, hogy néhány kereszt mennyire számít okkult tárgynak, szerintem semennyire. Nyilván úgy összességében a helyszín, a holttesttel és a keresztekkel elég hátborzongató, de szerintem attól még a keresztek nem minősülnek okkult tárgynak. Persze ebből a keresztes dologból nőtte ki magát a legnépszerűbb elmélet, hogy tudniillik Jeannette DePalma vagy egy sátánista szekta vagy néhány boszorkány szertartásának áldozatául esett. Ebből is több változat került a köztudatba, az egyik hogy a lány nagyon vallásos volt és ezért őt áldozták fel, illetve, hogy nem is volt vallásos, ő maga is sátánista vagy boszorkány volt. Ezzel az egész sátánista dologgal elég sokat foglalkoznak a könyvben, több helyi lakos is állítja, hogy abban az időben a környéken igenis volt egy sátánista szekta, akik pl. a Watchung rezervátumban és a Houdaille Quarry-ban is áldoztak fel állatokat különböző szertartásokon. Ezzel nekem az a bajom, hogy ez az egész dolog pont az ún. Satanic Panic hajnalán zajlott le és szerintem ennél az ügynél még csak érintőlegesen sem találtak semmi olyat, ami ilyesfajta tevékenységre utalt volna. Teljesen biztos vagyok abban, hogy néhány kereszt nem sátánista szimbólum, hiszen nem voltak fejjel lefelé fordítva vagy ilyesmi. Más meg nem nagyon volt, amit bármilyen szinten is kapcsolatba lehetne hozni a vallással, sőt, mint mondtam a keresztek jelenléte sem biztos. Konkrétan a rendőrök vallomása is teljesen eltér ebben (is).
A másik elmélet szerint egy sorozatgyilkos tevékenykedett a hetvenes évek elején Springfield közelében. Ezzel kapcsolatban hoz is néhány lehetséges áldozatot, de meggyőzve itt sem voltam igazán. Mármint azt nem vitatom, hogy sorozatgyilkosok áldozatai lehettek azok a lányok, akikről szó esik, azt viszont kétlem, hogy egy személy felelős mindannyiuk haláláért.
A könyv ezen felül utal még egy csomó mindenre, mint pl. fura egyházakra vagy arra, hogy esetleg a rendőrség szándékosan nem erőltette meg magát az ügyben*, és szó esik még néhány lehetséges gyanúsítottról, de túl messzire ezek a szálak sem vezetnek.
Amit még fontosnak tartok megemlíteni az az, hogy a szerzők állítása szerint a környéken élők a mai napig nem szívesen beszélnek a DePalma-gyilkosságról, sokan csak álnévvel voltak hajlandók interjút adni, mások még erre sem vállalkoztak. Azért ez sem egy mindennapi dolog.

A szerzőpáros erőfeszítéseinek ellenére - bár nagyon dicséretes, amit csinálnak - nem hiszem, hogy valaha fény fog derülni az elkövető(k) kilétére. Sajnos ez is egy olyan ügy, ami örökre megoldatlan marad.

* Itt emelném ki a rendőrök egymásnak ellentmondó vallomásait, illetve azt, hogy az ügy nyomozati iratai pont áldozatául estek egy árvíznek. Milyen furcsa…