it was good

3,5 csillag

Shame on me, de lusta vagyok a háttérinfókat elolvasni, pedig ebben a mangában kifejezetten sok van. Eleve figyelemfelkeltő a 4 szerző, és a szöveg egyik fontos tételmondata is az volt, hogy ez egy egyedülálló együttműködés eredménye, ami elég multikulti ráadásul.

Szeretem azt mondani, hogy én megmondtam! A kicsit kusza, néhol túl gyors kezdetek után egy jóval kiegyensúlyozottabb folytatást kaptunk.

Ai hercegnő karaktere igazából továbbra sem a kedvencem, de most messze nem idegesített annyira, mint az elején. Általában egyébként kicsit zavarnak a nagyon lengén öltöztetett karakterek, Ai pedig hatványozottan ilyen. Mert az hagyján, hogy lolly a stílusa, de folyamatosan kirakják neki mindenét, még a bugyiját is. Persze közben vérfeminista, aki folyamatosan kiáll magáért. Nem szeretem a szélsőségeket, ez meg mindkettő az. De azért együtt tudok élni vele. Főleg, hogy már most kiderült a háttérsztori egy jórésze.

Spoiler

Azon a másik helyen, ahonnan Ai jött, lázadás tör ki éppen az emberek ellen, mert régóta elnyomják a másik fajt (akiknek elfelejtettem a nevét). Ai egyébként szerelmes (volt) az egyik másik fajt képviselő fiatalemberbe, de mondjuk ez elég gyorsan elmúlt. Az sem világos, hogy az a srác áruló-e vagy sem, mert még nem minden tiszta azért. Szóval itt van Ai, aki ember, de mégis vannak szárnyai – és nem mellékesen az elnyomó emberkirály lánya. De Ai békét akar a két faj között. Micsoda szimbolikus erő. A vörös szárnyú emberlány. Ráadásul az énekléstől, és az énekével másokban kiváltott pozitív érzelmektől nő a szárnyát. A zene fogja kifejezni az összetartozást Következő szimbólum.

Meg van még pár dolog benne, ami engem valamiért a Marvelre emlékeztet egyébként, mint például a testvérek közötti versengés. Még a végén lehet, hogy azoknak a képregényeknek is nekikezdek?

A szerelmi szál most viszonylag takarékon volt, ennek örültem. Bár barátiszál is alakult ki, ami majdnem ugyanannyira hirtelen volt, és néhol logikátlan. Ja, és az előző kötet kapcsán nem említettem meg a meleg lakótársat, aki bele van zúgva a hetero szépfiúnkba. Ezeket a karaktereket sosem értettem az animékben, és itt sem értem. De persze nem kell mindennek a valóságot tükröznie. ^^”

Most már aztán pláne kíváncsi vagyok, hogy hova fogunk kifutni, kifejezetten izgalmas!

Once again Princess Ai is Perfect at everything she does. Everything.

I love the artwork and I love Tess, but Tess is the only character I somewhat care about and am interested in so that's really sad because she isn't even a main character. The story starts slowly picking up but I still don't like either Kent either Ai and that's really sad because this story had a lot of potential but it's just so bland.

The obvious Courtney's self-insert as AI is becoming even more obvious. And i still can't stand her plus there's even some ugly comments directed to the lgbtq+ characters and just brushed off like it's nothing.

Ouch, did this one take a hit from me. So far I've loved all the other Princess Ai volumes I've read, including the other compilation of short stories from various artists. This one though, fell a little flat for me. I think the last three stories (not including the preview pages for Princess Ai: The Prism of Midnight Dawn) were really what prevented this from being rated higher for me. The short by Hanzo Steinbach in particular was my least favorite; it felt like a very clumsy mish-mash of the lore from Princess Ai and his own work, A Midnight Opera, and worse still, all the characters from Princess Ai came across as being extremely OOC. The two stories following his both sort of fell very flat and just came across as being bizarrely cracky, and detracted quite a bit from my enjoyment of the volume overall.
Suffice it to say that since I've gotten into collecting what material I can for Princess Ai overall, I am still happy to have this volume in my collection. I just wish that the stories had all been more moving and powerful, and sadly, they weren't.